Konferenciabeszámolók, 4. rész: ICYE 5

Miután az előző három beszámoló egyetlen kongresszust mutatott be több nézőpontból (itt, itt és itt), a sorozat befejező részének témája a másik jelentős, a nyár végén rendezett egyiptológiai konferencia. A Fiatal Egyiptológusok 5. Konferenciáján az ELTE BTK Egyiptológiai Tanszék mesterszakos hallgatója, Hevesi Krisztina vett részt, aki egyben jelen beszámoló szerzője. A fényképek többségét Krisztina készítette, néhány a konferencia hivatalos fotója. (INB)

 Krisztina előadást tart. (c) ICYE 5

Beszámoló a 5^th International Congress for Young Egyptologists-ról

Ahogyan a neve is sugallja, az International Congress for Young Egyptologists olyan pályakezdő egyiptológusok, PhD jelöltek, hallgatók számára ajánlott, akik szeretnék egy rövid előadás vagy plakátbemutató keretében megismertetni munkájukat egyiptológus társaikkal és a szakmában dolgozó, gyakran már elismert kutatókkal. A 2015. szeptember 15. és 19. között Bécsben, Tradition and Transformation in Ancient Egypt alcímmel megrendezett 5^th International Congress for Young Egyptologists főszervezői 35 fiatal előadót választottak ki a konferencián való szereplésre a több mint 90 beküldött absztraktból. 

Középen: Ian Shaw (Liverpool). Hevesi Krisztina felvétele

A szeptember 15-i regisztrációs napon Lucas Zinner (University Office for Research Services and Career Development) és Khaled Abdelrahman Shamaa (osztrák egyiptomi nagykövet) üdvözlő beszédét Manfred Bietak egyiptológus The Challenge of Innovation - The Hyksos Enigma című előadása követte a bécsi egyetem egyiptológiai intézetében. Ezután a közönség és az előadók számára esti fogadást rendeztek.

  

Manfred Bietak (Bécs). Hevesi Krisztina felvétele

A konferencia főszervezői az osztrák egyiptológiai tanszék PhD-hallgatói, Andrea Kahlbacher és Elisa Priglinger voltak, míg a tudományos bizottságban szereplő Manfred Bietak, Lubica Hudáková, Peter Jánosi, Gerald Moers, Vera Müller, Helmut Satzinger és Ian Shaw az egyes szekciók előadásainak felkonferálásáért voltak felelősek, máskor pedig a lelkes közönség soraiból hallgatták az előadásokat.

 

A konferencia szervezői: Elisa Priglinger (balra) és Andrea Kahlbacher.

Hevesi Krisztina felvétele

Az előadóknak szeptember 16-18-ig az Austrian Academy of Sciences épületében nyílt lehetőségük beszédeik megtartására, amelyeket a konferencia főszervezői különböző szekciókba (Archaeology, Cultural and Social Studies, Philology, Religion and Ancient Beliefs, Material Culture, Cross Cultural Studies/Economy, Material Culture/Technology, Art/Iconography) osztottak be. Szeptember 17-én délután néhány, különböző kutatásokat ismertető poszter bemutatására került sor. 

 

A poszterek. Hevesi Krisztina felvétele

A konferencia három napján zajló előadások hossza minden esetben maximum 20 perces lehetett, a hallgatóság pedig 10 percen keresztül megjegyzésekkel illethette az elhangzottakat, illetve kérdéseket tehetett fel az előadóknak. Bár az előadók sok országot (Ausztria, Anglia, Csehország, Németország, Lengyelország, Olaszország, Kanada, Franciaország, Belgium, Egyesült Államok, Szerbia, Ausztrália, Spanyolország, Japán és – jómagam személyében – Magyarország) képviseltek, a beszédek mindegyike egységesen angolul hangzott el. A változatos témák között szerepet kapott a középbirodalmi gyermek temetkezéseknek (Elise V. MacArthur: The Burial of Children during the Middle Kingdom at the Teti Pyramid Cemetery and Beyond), az egyiptomiak által használt lámpásoknak (Meghan E. Strong: Out of the Shadows: Transformative Aspects of Artificial Light in Dynastic Egypt), a líbiaiak egyiptomi jeleneteken való ábrázolásának (Elena Panaite: The evolution of the Libyans’ identity markers in Egyptian iconography) és az újbirodalmi sírok faldíszítési programjaiban tapasztalható újításoknak (Inmaculada Vivas Sáinz: Breaking the rules? Innovation in New Kingdom painting and relief) a tárgyalása is. Saját előadásomban (Three Spells of the Coptic Medico-magical Text K 11088 from the Papyrus Museum of Vienna) egy papíron levő, jelenleg kiadatlan, de a Journal of Coptic Studies-ban publikálás alatt levő, kopt-arab medico-mágikus szöveg három receptjét mutattam be és hasonlítottam össze az ókori egyiptomi hagyományokkal. Előadásomról az érdeklődő közönségtől és a főszervezőktől pozitív visszajelzéseket kaptam.

A konferencia közönsége. (c) ICYE 5

 

Az előadásokon kívül a konferencia a szakmához kapcsolódó egyéb programokat is nyújtott a résztvevők számára. A szekciók közötti félórás szünetekben a konferencia előadói és a hallgatóság teasütemény, üdítő, tea és kávé fogyasztása közben ismerkedhetett, megvitathatta az elhangzott előadások témáit vagy könyveket vásárolhatott. Az előadások három napját követő estéken szervezett programok várták a résztvevőket: szeptember 16-án E. Christiana Köhler, az Universität Wien egyiptológiai tanszékének vezetője tartott előadást, 17-én csoportos múzeumlátogatáson és fogadáson vehettünk részt a bécsi Kunsthistorisches Museumban, 18-án pedig Ian Shaw, az University of Liverpool egyiptológusának előadását egy közös vacsora követte. Szeptember 19-én egésznapos fakultatív programok (Walk through the African Vienna; Welcome to Schönbrunn; Papyrus Museum and Vienna becomes a metropole) közül lehetett választani. 

 

Ian Shaw előadása. Hevesi Krisztina felvétele

A kezdeti nehézségek ellenére a Budapestről Bécsbe való kiutazás zökkenőmentes volt és összességében megállapítható, hogy a konferencia hangulata kifogástalan, szervezése pedig pontos és jól átgondolt volt, ami a jól felkészült előadóknak, a barátságos közönségnek és a főszervezők tökéletes közreműködésének köszönhető.

 

 Csoportkép a Kunsthistorisches Museum előtt. (c) ICYE 5

A konferenciáról bővebben: honlap, ill. Facebook-oldal.

                                  

Hevesi Krisztina

Hevesi Krisztina felvétele

Konferenciabeszámolók, 3. rész: ICE 11

Az augusztusi Egyiptológusok Nemzetközi Kongresszusáról már két beszámolót közöltünk, amelyek révén különböző szemszögekből is betekintést kaphattunk az eseményekre. A mai egyben az utolsó, amelynek témája az ICE 11. Szerzője Priskin Gyula.
Mivel Gyula maga nem készített fényképeket a kongresszus során, külön köszönettel tartozunk Egedi Barbarának (MTA Nyelvtudomány Intézet), aki rendelkezésünkre bocsátotta fényképeit. (INB)

 Plenáris ülés. Egedi Barbara felvétele

Beszámoló a firenzei kongresszusról

A gépem augusztus 23-án, vasárnap kora délután szállt le Firenzében. Rögtön a szállásom felé vettem az irányt ‒ firenzei tartózkodásom költségét amúgy az ELTE BTK doktorandusz hallgatóknak kiírt, konferenciákon való részvételt támogató pályázatán elnyert összeg fedezte, szóval ezúton is köszönöm az egyetemnek a támogatást. A hotelbe való bejelentkezés után már indulhattam is regisztrálni a szekcióüléseknek otthont adó egyetemi épületbe, majd rövid séta után megérkeztem a Palazzo Vecchio-ba, ahol a patinás Ötszázak Termében (Salone dei Cinquecento) zajlott le a konferencia nyitóeseménye, amelynek keretében ismertették az International Association of Egyptologists tisztújításának eredményét. A leköszönő James P. Allen helyett Chris Nauntont (Egypt Exploration Society) választották meg a tagok a szövetség új elnökének, Laure Pantalacci maradt alelnök, s Ursula Verhoeven tölti be továbbra is a főtitkár szerepét. A megválasztott nemzeti képviselőket is felsorolták (Magyarország ‒ Dr. Liptay Éva).

 Chris Naunton, az Egyiptológusok Nemzetközi Szövetségének új elnöke.

Egedi Barbara felvétele

Másnap beindultak a szekcióülések, amelyek közül én elsősorban a „Nyelv és szövegek” és a „Vallás” szekciókat látogattam. Az előadások hallgatása során hamar felszínre került a konferencia talán egyetlen igazán negatív jelensége is, ez pedig a hallgatóság vándorlása volt az egyik szekcióból a másikba. Addig nem is volt baj, amíg a közönség illedelmesen végighallgatta az előadást, azonban a kérdésekre szánt öt perces időtartam alatt gyakran már felálltak az emberek és elindultak egy másik terembe. Ezzel nem igazán tisztelték meg az előadót, és a vándorlás többször olyan helyzetet teremtett, hogy a feltett kérdésre adott választ már nem lehetett hallani, illetve a kérdésekre szánt idő meglehetősen kaotikussá vált. S ha már a negatívumoknál tartunk, még talán azt említhetem meg, hogy a kávészünetek ideje alatt néha eléggé zsúfolt volt a vendéglátásnak otthont adó folyosó ‒ másrészt azonban a szendvicsek, sütemények, gyümölcsök és italok kínálatára nem lehetett panasz.

A szerdai programból talán a Koporsószövegek 691. fejezetéről szóló előadást (Alexandra von Lieven) tartottam a legérdekesebbnek, hiszen az ott elhangzottak áttételesen kapcsolódtak az én előadásom tartalmához is (a 691. fejezetet megőrző el-lishti koporsón maradt fenn a 161. fejezet is, amely fontos szerepet játszott a 154‒160. fejezetek különböző szövegrétegeit feltáró elemzésemben). Délután a jelentkezők nagy száma miatt három hullámban meglátogattuk a helyi régészeti múzeumot, ahol az egyiptomi gyűjtemény mellett az etruszk kiállítást is megcsodálhattuk. A múzeum kertjében rendezett fogadás keretében pedig még kivételesen fagylaltot is felszolgáltak. Okos döntésnek bizonyult a legkorábbi időpontra (délután öt óra) feliratkozni, hiszen az este hét órakor megérkező utolsó csoport tagjaitól később azt hallottuk, hogy a múzeum nyolckor szigorúan bezárt, így az ő megvendégelésük sajnálatos módon elmaradt (itt egy újabb fekete pont a szervezőknek).

 A híres újbirodalmi harci kocsi a Firenzei Régészeti Múzeumban. Egedi Barbara felvétele

 

A szervezőbizottság korábbi felkérése alapján a „Nyelv és szövegek” szekció csütörtök délutáni ülésén én láttam el a levezető elnök feladatát, azaz üdvözöltem a megjelenteket, felkonferáltam a soron következő előadást, szorgosan mértem az időt, és a megfelelő pillanatban felmutattam a hátra lévő perceket jelző kis táblácskát, majd lehetőséget adtam a közönségnek, hogy feltegyék kérdéseiket. A délutáni előadások után átvonultunk a konferencia egyik újabb helyszínére (Battilani-terem). Először Jean Winand beszélt az új óegyiptomi szótár összeállításának mikéntjéről, nehézségeiről, illetve lehetséges módozatairól. Ezután hosszas beszámoló hangzott el (egy másik előadó szájából) a konferencia e-egyiptológia műhelyének előadásairól és tapasztalatairól.

Pénteken délután azután végre sor került az én előadásomra is (ahogy már említettem, a Koporsószövegek 154‒160. fejezeteinek különböző szövegrétegeiről). Mondhatni a közönségért vívott csatában nem voltam könnyű helyzetben, hiszen két neves előadóval kerültem egy szekcióba. Minthogy az első előadást törölték, először Richard B. Parkinson beszélt a középbirodalmi irodalommal összefüggésben a helyek poétikájáról. A következő előadó (Luigi Prada) pedig igazi sztárnak kijáró felvezetést kapott, hiszen úgy mutatták be, mint a „papirológia emelkedő csillagát”. Ennek megfelelően a hallgatóság létszáma az én előadásomra kissé megfogyatkozott. Ugyanakkor azt hiszem, hogy akik jelen voltak, nem csalódtak, és érdekesnek találták a mondandómat. Ezt a vélekedést megerősíti, hogy kaptam kérdéseket, illetve hogy még másnap is többen gratuláltak az előadásomhoz.

Pénteken is volt plenáris ülés a Battilani-teremben. Először John Baines beszélt az online egyiptológiai bibliográfiáról. Szeretnének minél több ‒ elsősorban persze intézményi ‒ előfizetőt szerezni, és ennek érdekében a konferenciával összefüggésben ingyenes próba-előfizetésre adnak módot október végéig (a honlapon is megtalálható e-mail címre kell írni). Az ülés második részében a kairói olasz kulturális intézet vezetője beszélt, elsősorban a 19. századi olasz diplomaták és egyéb „proto-egyiptológusok” tevékenységéről. Mindezek után indultunk el a búcsúfogadásra, amelynek egy újabb patinás helyszín, a Boboli-kert végében található egykori istállóépület (Le Pagliere) adott otthont.

A hivatalos fényképészt kivéve (jobbra), ebben a teremben mindenki tud hieroglifákat olvasni...Balról a harmadik sor szélén, kék ingben, a mindhárom beszámolóban említett John Baines (Oxford). Egedi Barbara felvétele

Szombat reggel meglepetésemre igen sokan megjelentek a kilenc órai kezdés időpontjában a szekcióülések helyszínén. Érdemes volt korán kelni, hiszen Maarten J. Raven okfejtése a Leideni Múzeum által nemrégiben megszerzett naosz-töredékről és az azon található Khnum-ábrázolás lehetséges kriptográfiai előzményeiről valóban az egyik legérdekesebb előadás volt, amit a konferencia során hallottam. S ha már a jó előadásoknál tartunk, még az egész heti programból két momentumot emelnék ki: Lorelei Corcoran előadását a Tutankhamon ékszerein felbukkanó lunáris motívumokról, illetve Verena Lepper ismertetését az Elephantiné szigetéről származó papiruszok és egyéb írásos anyagok feldolgozásáról. Mindezek kitűnően felépített, megfelelő érvekkel alátámasztott és jól előadott prezentációk voltak. Szombat délután aztán elérkezett a záróceremónia, ami megint csak az Ötszázak Termében került megrendezésre. Szerencsére a politikusok és tisztségviselők (beleértve Firenze polgármesterét, aki tiszteletét tette az eseményen) beszédei nem nyúltak hosszúra, így némi szünet ‒ valamint a diák önkéntesek munkájának megköszönése ‒ után elkezdődött a Kairói Operaházból érkezett Nesma zenekar előadása.

 A kairói Opera zenészeinek koncertje. Egedi Barbara felvétele

Zárásul álljon itt a pozitívumok és negatívumok rövid, címszerű felsorolása. Jó dolgok: maga a helyszín, azaz Firenze városa, ingyenes belépő a régészeti múzeumba és az Uffizi-galériába, vendéglátás színvonala, naprakész tájékoztatás a változtatásokról, a támogató csapat segítőkészsége. Rossz dolgok: a szekcióülések helyszínének szűkössége a kávészünetek idejében, hallgatóság vándorlása az előadások között (erre nem hagytak külön időt), apróbb szervezési bakik (lásd múzeumlátogatás), a konferenciához kapcsolódó kirándulásokért külön fizetni kellett. Összességében azonban bizonyosan elmondható, hogy 11. Nemzetközi Egyiptológiai Kongresszus sikeres volt. Én nagyon jól éreztem magam a konferencia egy hetében, és örülök, hogy részese lehettem ennek az eseménynek. 

Priskin Gyula

Egedi Barbara felvétele

Konferenciabeszámolók, 2. rész: ICE 11

Egy hete kezdtük el az augusztusi és szeptemberi konferenciák beszámolóinak sorozatát. Ezúttal az ICE 11 kongresszusról készült három beszámoló közül a második következik - több szem többet lát! A mai beszámoló szerzője Jasper Kata. (INB)

Kata (balra) és Paksi Julianna Kitti a kongresszus molinója előtt. Jasper Kata felvétele

(Ők ketten voltak a BA/MA képzés bevezetése előtti utolsó osztatlan képzéses évfolyam az egyiptológia szakon. Julianna ma Bázelben él és dolgozik mint egyiptológus.)

ICE XI

A XI. Nemzetközi Egyiptológus Kongresszusnak (International Congress of Egyptologists XI) idén Firenze adott otthont 2015. augusztus 23. és 30. között a Firenzei Egyiptomi Múzeum (Museo Egizio Firenze) szervezésében. Ennek során hat napon keresztül közel négyszáz előadás hangzott el hat párhuzamos szekcióban a Firenzei Egyetem (Università degli Studi Firenze) Gino Capponi utcában található épületében. Az esemény nyitó- és záróülését a firenzei városháza, a Palazzo Vecchio Ötszázak Terme (Salone dei Cinquecento) nevű monumentális, a reneszánsz és a manierizmus ihlette festményekkel és szobrokkal teli helyiségében tartották,

A Palazzo Vecchio. Jasper Kata felvétele

ahol a záróülést követően a Kairói Operaház zenészei is koncertet adtak. Emellett a konferencia ideje alatt lehetőség nyílott meglátogatni az Uffizi Képtár (Galleria degli Uffizi) gazdag anyagát, valamint egy állófogadással egybekötve a Toszkán Régészeti Múzeum (Soprintendenza Archeologici della Toscana) egyiptomi gyűjteményében kiállított tárgyak is megtekinthetőek voltak. A konferencia további, rangos helyszíne volt az egyetemhez tartozó Battilani Terem (Aula Battilani), amely a plenáris üléseknek és az Egyiptológusok Nemzetközi Szövetsége (International Association of Egyptologists) közgyűlésének adott otthont, végül az Arno folyó túlpartján, az üde zöld Boboli kertben (Giardino di Boboli) álló, Le Pagliere, egykori monumentális istálló és takarmánytároló volt, ahol a konferencia záró vacsoráját tartották.

Firenzei látkép az Arno folyóval. Jasper Kata felvétele

Az előadások gyakorlatilag lefedték a tudomány valamennyi terültét, vagyis elhangzottak régészeti, nyelvészeti, filológiai, történelmi, társadalmtörténeti, művészettörténeti, építészettörténeti, vallástörténeti, muzeológiai, fizikai antropológiai és kutatástörténeti témában is – talán gazdaságtörténeti előadásból volt kevés. Nagyon izgalmas volt mindemellett az e-egyiptológiai szekció, amely révén betekintést nyerhettünk a recens digitalizálási és archiválási projektek munkáiba és a különféle online adatbázisok világába – mindezekről tudni ma már elengedhetetlen a kutatás szempontjából. Többek közt a konferencia ideje alatt vált szabadon elérhetővé a Ramses Online is, a Liège-i Egyetem (Université de Liège) újegyiptomi szövegeket tartalmazó adatbázisa, amely létrejöttéről Jean Winand tartott előadást a Battilani-teremben. Az adatbázis kapcsán ugyanakkor több előadás is elhangzott a konferencia során – egyebek mellett azt illetően is, hol vannak a határai a digitális jelkészlet és a számtalan, nüansznyi eltérést mutató, kézzel írott vagy vésett jel egymásnak való megfeleltetésének (Stéphane Polis). A plenáris ülések másik előadását John Baines tartotta az oxfordi Griffith Institute által szerkesztett, ám egyéb intézmények adatbázisait is magába olvasztó online bibliográfia, az Online Egyptological Bibliography jelenéről és a benne rejlő jövőbeli potenciálról.

A kongresszus ideje alatt nagyon sok kiváló előadás hangzott el már ismert előadóktól és a fiatalabb generáció képviselőitől egyaránt. Számos közülük igazán emlékezetes maradt: ilyen a fazekaskorongnál ülő Hnúm istent ábrázoló gránit relieftöredék kontextusba helyezése, amely egyben rámutatott a motívum-hagyományozódás rekonstruálásának lehetőségeire és nehézségeire is (Maarten J. Raven, Leiden); inspiráló érvek amellett, hogy az egyiptomi művészet a látszólagos változatlansága ellenére valójában csak nagyon kevés valódi másolatot termelt ki, hiszen minden egyes múlbéli vagy akár kortárs műalkotáshoz való visszanyúlás a korábbi

A Palazzo Vecchio-ban. Jasper Kata felvétele

koncepcióknak nem szolgai másolását jelentette, hanem azok újraértelmezését (Dimitri Laboury, Liège); a Királyok Völgye nemkirályi sírjaiban zajló recens munkáról szóló beszámoló, ahol a sírokban tulajdonképpen az uralkodó személye körüli tágabb környezet tagjainak temetkezései azonosíthatóak (Susanne Bickel, Bázel); a látogatói graffitók tükrében lebilincselő előadás arról, III. Szeszosztrisz dahsúri halotti komplexuma esetében a látogatók hogyan értelmezték újra a királyi műemléket, és az hogyan vált a királyi hatalom legitimálásának, majd a múlt emlékezetének helyéből a látogatók önreprezentációinak eszközévé és végül ramesszida korban a korábbi épületek köveinek újrafelhasználása során „kőbányává” (Hana Navratilova, New York, Oxford); az eddig előkerült legnagyobb, egyiptomi papirusz archívumban, a Tebtüniszi papiruszokban található, római kori Szóthisz-rítus bemutatása, annak vallási és politikai funkciójának meghatározása (Susanne Töpfer, Heidelberg); remekül átgondolt és jól felépített előadás az álmok értelmezéséről, az álomértelmezés elméletéről és gyakorlatásról eddig publikálatlan óegyiptomi álmoskönyv-szövegek alapján (Luigi Prada, Oxford); Hatsepszut királynő egyik főhivatalnoka, Dzsehuti sírjában (TT 11) található Halottak Könyve-szövegek lendületes bemutatása a legapróbb részletre kiterjedően (Lucía Dias-Iglesisas Llanos, Madrid, Bázel). A magyar résztvevők előadásainak témáját egy korábbi bejegyzés részletesen ismertette.

Én - végül - egy olyan Piramisszövegek-szekvencia kapcsán tartottam előadást, amely nagyon gazdag utóéletnek örvendett, és amelyről kiderült, több ősszöveg-változata is létezhetett, amelyek alapján az egyes, későbbi kompozíciók születtek. A szekvencia újbirodalmi, Hatsepszut királynő korabeli változatai emellett remek páldának bizonyultak arra vonatkozóan is, hogy az említett korszak milyen sokrétűen volt képes vissznyúlni a múlthoz olyan módon, hogy kreatívan és újszerűen alkossa újjá azt.

A XI. Nemzetközi Egyiptológus Kongresszuson részt venni Firenze tagadhatatlan varázsán, kulturális értékein és azon a lehetőségen túl, hogy naponta elsétálhattam a katedrális mellett, láthattam szakadó esőben, az eső után előbújó nap fényeiben, felhős éggel és tűző 

 

A firenzei katedrális. Jasper Kata felvétele

napsütésben is, azért volt egy óriási élmény, mert egy hétig minden lehetőségem megvolt arra, hogy élőben láthassam, mi zajlik a világ egyiptológus felében, és lehetőségem legyen látni nemcsak a „nagyok”, de a hozzám hasonló szakaszban, a pályájuk elején lévők munkáját is. Sőt, ami talán a legfontosabb, hogy láthattam azok munkáját, akik kutatási területe szorosabban kapcsolódik az enyémhez. Minden lehetőségem megvolt továbbá arra, hogy a különböző fogadásokon, a kávészünetekben, az informális sörözések és borozások során közvetlenebbül is megismerjek másokat és mások munkáját. Végül pedig: mindez igazán frissítően hatott – azt gondolom, mindannyiunkra.

Jasper Kata

 Jasper Kata felvétele