Az egyiptomi magyar ásatás beszámolója
English version further below
A régészeti bőr
tanulmányozása: leletek a Thébai Magyar Régészeti Missziótól (TT 65 Projekt)
André J. Veldmeijer
Vendégkutató – Kairói
Amerikai Egyetem
(angolról fordította:
Jasper Kata)
A bőr, irha és más állati eredetű puha szövet, mint az ín és
a bél is (a következőkben ’bőr’) fontos nyersanyag volt az ókori Egyiptomban,
amelyet sokféle célból használtak. Nemcsak teljesen bőrből készült tárgyakat
készítettek belőlük, például páncélt és mindenféle fegyvert, sokféle tárolásra
alkalmas tárgyat és lábbelit, de felhasználták őket más anyagból készült tárgy
elkészítéséhez is, amelyek között megtalálhatóak a harciszekerek, fegyverek,
székek ülőrészei és eszközök kötözőelemei. Habár a bőrt a történelem folyamán
mindvégig használtak, az Újbirodalomban erőteljes növekedés figyelhető meg ezen
a téren. A bőripar jelentős volt a fáraónikus időkben, és alapvető fontosságú
lehetett. De miért van az, hogy viszonylag keveset tudunk róla? Számos oka van
annak, hogy tudásunk még mindig hiányos. Nagyjából 25 évvel ezelőttig, az
Ancient Egyptian Leatherwork Project (AELP) [Ókori Egyiptomi Bőripar Projekt] kezdetéig
nem végeztek mélyreható tudományos kutatást. A projekt kezdete előtt a
publikációk száma korlátozott volt, és azok, amelyek napvilágot láttak, inkább
a képekre és szövegekre összpontosítottak, semmint a teljeskörű régészeti
kutatásra. Még a projekt kezdetével is felmerültek problémák az alapos kutatás
kapcsán, mivel például a bőr színek meghatározása és tartóssá tétele rendkívül
nehéz, ha nem lehetetlen: ennélfogva ezt a fajta kutatást bizonyos mértékben
Egyiptomon kívüli gyűjtemények anyagán végzik. Szerencsére a publikációk egyre
növekvő száma miatt az egyiptológusok jobban tudatában vannak annak, hogy
érdemes ezeket a leleteket szakértőkkel tanulmányozni. Egy másik ok az, hogy a
bőr csak meghatározott körülmények között tartható jó állapotban, szerves
anyagként ugyanis hajlamos a károsodásra. Az Egyiptomban lévő rendkívül száraz,
a világon egyedülálló körülmények a felelősek a megőrzéséért, de a leletek
gyakran töredékesek és mindazonáltal nehezen tanulmányozhatók. Ennélfogva nem
fogunk bőrt találni a Deltában. A kevésbé száraz vidékeken, például az ókori
Mezopotámiában sem maradt fenn bőr. A perzsa bőrművesség példáit is kizárólag
Elephantinéról (Asszuán) ismerjük!
A Thébai Régészeti Misszió TT 65 Projektje által talált
bőrleletek tanulmányozása 2014-ben kezdődött meg, és 2023-be lehetőség nyílt
egy újabb rövid látogatás alkalmával a munka folytatására. Ezúttal szinte
minden bőrleletet felmértünk, amire az első látogatásunk során nem volt
lehetőség. A gyűjtemény a luxori lelőhelyeken megszokotthoz hasonlóan
tartalmazott érdekes kopt bőrt is, de a fáraónikus bőranyag várakozáson
felülinek bizonyult.
Alapvetően a pusztulásra ilyen rendkívül hajlamos anyagok
tanulmányozásának mindig tartalmaznia kell egy részletes szóbeli leírást,
beleértve a méréseket és az állapotfelmérést (amely a konzerválási eljárások és
a tárolás alapjául szolgál), valamint teljeskörű fényképes dokumentációt. Ha a
tárgyat kiemeljük abból a környezetből, amelyben 3000 évig pihent, a bőr belső
szerkezete megváltozik. Különösen a változó és megnövekedett páratartalom
okozza a bőr (gyors) károsodását: az egyiptomi raktári körülmények nem mindig
felelnek meg a bőr tárolásához szükséges igényeknek. Így, a teljes, színes
dokumentáció közzététele rendkívül fontos a bőr esetében: sokkal inkább, mint
bármely más anyag esetében (más szerves anyagok, például textíliák kevésbé
érzékenyek a feltárás utáni károsodásra). A dokumentáció szükség esetén műszaki
rajzot is tartalmaz. Figyelmet fordítottunk a technológiai jellemzőkre, mint
például a varrásokra és illesztésekre, valamint a bőr típusára is (például
kecske vagy tehén). A munka során különös hangsúlyt kapott azon darabok
azonosítása, amelyek ugyanabból a tárgyból származhattak: néhány kivételtől
eltekintve, mint amilyen a két szandál is, a tárgyak többnyire (rendkívül)
töredezettek. Ez az azonosítás mindazonáltal már most is meglehetősen sikeresnek
bizonyult, de a részletesebb elemzések kétségtelenül több töredék
azonosításához vezetnek majd, amely lehetővé teszi az eredeti tárgy (részleges)
rekonstrukcióját.
A magyar misszió bőranyaga olyan tárgyak maradványait is
tartalmazza, amelyeket máshonnan csak egy vagy két töredék reprezentál (meg nem
határozott lelőhelyről), habár tudjuk, hogy meglehetősen sok lehetett belőlük.
Ilyenek például a tegezek: a szekerek oldalára felfüggesztett bőr tokok nyilak
vagy akár gerelyek számára. Ezeket gyakran szekerek oldalára függesztették fel,
ami gyakran látható szekérábrázolásokon. Ezek a mutatós, jól kidolgozott és
igényesen díszített szandálokkal együtt jelzik a tulajdonos társadalmi státusát
(elvégre ő volt Kús [Núbia, mai Észak-Szudán – JK] alkirálya!),
és a bőr ezáltal egyedülálló bepillantást enged az óegyiptomi társadalom
felsőbb rétegeibe. Több töredék is utal további szandálok jelenlétére, és a
szettben múmiapántok is szerepelnek. Egy kis töredék a kézműves szakértelmét
mutatja: a bőrt olyannyira elvékonyították, hogy áttetszővé vált. Piros
pöttyökkel és fekete vonalakkal volt festve. A bőrnek érdekes, zöld fénye van,
amiről nem számoltak be korábban. Hasonló vékonyított bőrt használtak a közeli
Dirá Abu el-Nagában talált hárfa hangszekrényének borítására: áttetszővé
tették, hogy a hárfa bőrborítás alatti fájának gyönyörűen festett
gazelladíszítése látható legyen!
Nagyon várom, hogy folytassam ennek a bámulatos és jelentős
bőranyagnak a tanulmányozását. A következő szezonban folytatódik a dokumentáció
(a látogatás ezúttal nagyon rövid volt a befejezéshez). Több tárgyat is le kell
rajzolni, és meg kell szervezni az állagmegóvást, beleértve a megfelelő
tárolást is.
Fig. 1. An example of
severely deteriorated leather due to high humidity. The internal bonds in the leather
has fallen apart, turning the leather into a liquid-like substance. Amarna,
chariot related leather. Courtesy of the Ägyptisches Museum und
Papyrussammlung, Berlin. Photograph by Erno Endenburg/André J. Veldmeijer.1. ábra: Példa a magas páratartalom miatt erősen
elhasználódott bőrre. A bőr belső kötései szétestek, így a bőr folyadékszerű
anyaggá változott. (Amarna, szekérhez kapcsolódó bőr; a berlini Egyiptomi
Múzeum és Papiruszgyűjtemény jóvoltából. Fotó: Erno Endenburg/André J.
Veldmeijer.
Fig. 2. In order to be able to find the
fragments back in the future, all were assigned a Specialist Identification
Number - sometimes a very tedious if an object has fallen apart in so many
small fragments as seen in this flap of a bow-case.
2. ábra: Annak érdekében, hogy a jövőben is megtalálhassuk a
töredékeket, mindegyikhez rendeltek egy azonosító számot – ez néha nagyon
idegőrlő, különösen, ha egy tárgy annyi töredékre esett szét, mint ahogy ezen
az íjtok hajtókán is látható.
Fig. 3. Two small fragments of a quiver.
Small fragments, even if they have no seams, stitches or other visible
features, can still be of importance of the leather specialist.
3. ábra: Tegez két kis töredéke. Az apró töredékek akkor is
fontosak lehetnek a bőrszakértő számára, ha nincsenek rajtuk varratok, öltések
vagy egyéb látható jellegzetességek.
Fig. 4. A small
fragment of leather that was made so thin that it became translucent.
Comparable thin leather was found in nearby Dra Abu el-Naga as the cover of the
soundboard of a harp.
4. ábra: Egy kis bőrtöredék, amelyet annyira
elvékonyítottak, hogy áttetszővé vált. Hasonló vékony bőrt a közeli Dirá Abu
el-Nagán (a thébai nekropolisz egyik temetkezésre használt dombja – JK)
találtak egy hárfa hangszekrényének borításaként.
Fig. 5. André J. Veldmeijer (leather specialist, AUC) and Erno Endenburg
(photographer)
5. ábra: André J. Veldmeijer (bőrszakértő, AUC) és Erno
Endenburg (fotográfus)
Studying
Archaeological Leather: The Finds from the TT 65 Project of the Hungarian Archaeological
Mission in Thebes
André
J. Veldmeijer
Visiting Research Scholar American University in Cairo
In ancient Egypt, skin/hide and other
animal-based soft tissue, such as sinew and gut (from now on referred to as
‘leather’) was an important material and was used for a wide variety of purposes.
Not only entire objects were made from it, such as armour and all sorts of
weaponry, a wide variety of containers and footwear, it was also used in
objects made of other materials, among which chariot, weaponry, seats in stools
and as lashings in tools. Although leather was used throughout history, in the
New Kingdom a strong increase is noticeable. The leather industry in pharaonic
times was important and must have been substantial, but why is it than that we
know relatively little about it?
There are a number of reasons why our
knowledge still has gaps. Until about 25 years ago, with the start of the
Ancient Egyptian Leatherwork Project (AELP) no in-depth scientific research was
done. The number of publications prior the start of the Project was limited and
those that saw the light of day focussed more on imagery and text rather than
full-scale archaeological research. Even with the start of the Project,
problems with in-depth research in Egypt occur since sampling to identify for
example colour and how skins were made durable, are extremely difficult to get
approved if not impossible: such research is, therefore, done to some extend on
material in collections outside of Egypt. Fortunately, due to the ever-increasing
numbers of publications, Egyptologists are more aware of the value to get these
finds studied by specialists. Another reason is that leather preserves only in
specific conditions. As an organic material, it is prone to deteriorations. The
extreme arid condition in Egypt, unique in the world, is responsible for
preservation, but the finds are often fragmented and difficult to study,
nonetheless. Therefore, one will not find leather from the Delta. In less arid
regions, for example in ancient Mesopotamia, no leather is preserved either:
the only examples of Persian leatherwork we know, were found in Elephantine
(Aswan)!
In 2014 a start was made to document the
leather finds and in 2023 the opportunity arose for another short visit to
continue the work. This time, an assessment was made of almost all leather
finds, which was not possible during the first visit. The assemblage contained,
as usual on sites in Luxor, interesting Coptic leather, but the pharaonic
leather proved to be beyond expectations.
Basically, the study of material that is so
extremely prone to decay should always include a detailed verbal description,
including measurements and assessment of the condition (which would serve as
basis for conservation procedures and storage), and full photographic
documentation. Taking the objects from its environment in which they have been
resting for 3000 years marks the start of changes in the internal structure of
the leather. Especially varying and increased humidity causes leather to
deteriorate (rapidly): conditions in storage facilities in Egypt not always
meet the demands for leather. Thus, a published full documentation in colour is
of utmost importance for leather: much more so than for any other material
(other organic materials, such as textiles are even less vulnerable to
destruction post excavation). The documentation includes technical drawings if
necessary. Attention was given to technological features, such as stitching and
seams, as well as to the type of leather (such as goat or cow). During the work
special focus lay on the identification of pieces that might have originated
from the same object: generally, save some rare exception such as two sandals,
the objects are (extremely) fragmented. This identification has proven already
rather successful nonetheless, but will, upon more detailed analyses,
undoubtedly lead to the identification of more fragments, allowing for
(partial) reconstruction of the original object.
The leather from the Hungarian mission
includes remains of objects that are only represented by one or two fragments
from other (unprovenanced) examples, although we know that they must have been fairly numerous. One example is quivers:
leather containers for arrows or even javelins. These were often suspended at
the sides of chariots, which one can see often in images of chariots. These,
together with fancy, well made and highly decorated sandals, indicate the
social status of the owner (after all, he was the Viceroy of Kush!) and the
leather thus gives a unique glimpse into the upper regions of ancient Egyptian
society. There are several fragments hinting to more sandals, and the
assemblage included mummy braces too. One small fragment shows the craftsman’s
expertise: the leather is made so thin that it became translucent. It was
painted with red dots and black lines. The leather has an intriguing green
shine to it, which has not been reported before. Comparable thinned leather was
used to cover the soundboard of a harp that was found in nearby Dra Abu
el-Naga: it was made translucent as to show the beautiful painted decoration of
gazelle on the underlying wood of the harp!
I am looking forward to continuing the
study of this amazing and important leatherwork. Future season will continue
the documentation (the visit this time was much to short to finish it). Several
objects will have to be drawn and conservation will have to do organised,
including proper storage.
